|
Volt egyszer egy kislány, egy szép fiut
szeretett,de a fiu őt megcsalta, s könnyen
nevetett. A kislány őt csak egyre várta,
visszavárta kedvesét, de a fiu nemrég másnak
adta a szívét. A kislány már nem tudott várni, a
szép fiu nem jött el, ki kell a sinekre állni, hogy
a vonat üsse el. Közeledik a gyors vonat, a
kislány már tétovál, -Hátha holnap eljön még is,
hátha újra vár- ...A gyorsvonat gyorsanfékez,
megcsikordul a fék s egy - kettőre kitódul a
sok-sok kiváncsi nép. A tömegben jön egy fiu,
lesüti kék szemét, rápillant a kislányra s
felismeri kedvesét. A kislány rápillant, kinyujtja
két kezét, szomorúan néz rá, s felismeri
kedvesét. -Tudtam, hogy eljössz egyszer, nem
hiába mondtam én, mostmár tudom, mégis
szeretsz, még is te vagy az enyém.- Lehanyatlik
a lány feje, lehunnya két szemét s mire az orvos
megérkezett a kislány már nem élt. A tömegből
jön egy lányka, átfogja a fiu derekát, majd
kedvesen szol hozzá. -Menjünk kedvesem
tovább. -Nem megyek én innen tovább- szólt a
fiu csendesen- őt szerettem tiszta szívből, ő
volt az én kedvesem.
|